2011. április 12-16. Trondheim
Oszló, vonat, repülőtér, repülő, repülőtér, busz, Trondheim. Sikerült abban a megállóban leszállni a buszról, amit megadtak a mérnökverseny túlélési útmutatójában. Hidegebb volt, de jól éreztem magam, amikor leszálltam utolsó utasként a buszról. Csak egy hátizsák, új város, új kihívások! Néhány levegővétel után furcsa érzésem támadt. Valami hiányzik.
 |
| Származási hely: Trondheim NordBEC |
Még láttam a sarkon bekanyarodni azt a buszt, ami elvitte a bőröndömet, mert elfelejtettem kivenni a csomagtartóból. Jókedvem lelohadt, gondolkozni kezdtem, hogy mit tehetek. Mivel ezek a buszok kb. 10-15 percenként járnak, megvártam a következőt és a sofőrt kérdeztem meg, hogy mit is lehet tenni ilyen helyzetben. Mivel úton volt, bár utasa már nem volt, azt mondta szálljak fel, mindjárt kitaláljuk. A sarkon túl megálltunk, majd néhány telefonhívás után kijelentette, hogy ha visszafutok az előző megállóba, de az út másik oldalára, akkor még elérhetem azt a buszt, ami a csomagommal mászkál, de biztosan nincs több időm, mint két perc. Köszi, helló! – és 1 perc múlva már az említett helyen vártam a járatot. Tíz perc után jött csak a busz, és nem volt nála a csomagom.
Oké, akkor a verseny szervezőivel kell beszélnem – gondoltam. De ők hol vannak? Elvileg várniuk kellene rám a megállóban. Küldtem nekik egy SMS-t, pár perc múlva már megkaptam az infót, hogy merre kell menni, ahol megtalálom őket. Segítőkészek voltak, és megígérték, hogy elintézik a csomagom ügyét. Mivel minden ruhám és kábelem (telefonok, laptop, kamera) az elveszett csomagban volt, nem voltam boldog. Ennek ellenére örültem neki, hogy ha már megtörtént, akkor Norvégiában történt meg, ahol mindenki beszél angolul és nem szokványos talált csomagokat eltulajdonítani.
Később kaptam az utasítást, hogy hol és mikor jön az a járat, ami a csomagomat cipeli már néhány órája. Mivel minden gyalogos távolságra volt, ezért ebbe a buszmegállóba is elgyalogoltam. Megjött az busz: kérdezem a sofőrt, hogy van-e nála elvesztett csomag, erre csak rázza a fejét, majd felnyitja a csomagtartót, ami üres. Fene. Tizenöt perc várakozás után jött a következő. A sofőr még ennyit se mondott, csak felnyitotta a csomagtartót: megvan a bőröndöm!
A délután és este hátralevő része városnézéssel és a szállás elfoglalásával telt. Ez előbbi meglehetősen látványos volt. Ez utóbbi pedig sokkal kevésbé: hatvan ember egy helységben, matracokon? Tömegszállás. Ekkor már kezdtem érezni, hogy a verseny szervezése nincs a legjobb kezekben.
A BEST mérnökversenyen volt gyakorlatis rész is, de minket az esettanulmányba osztottak be. Első napi feladat: van egy cég, álneve ADIZO, ami igenis törődik a munkavállalóival és a beszállítóival is, tényleg megpróbál javítani a helyzetükön. Azonban az amúgy főként bútorokkal foglalkozó cég egyik dél-afrikai szőnyeg beszállítója fiatal gyermekeket dolgoztat, ami kevésbé a beszállítóra, nagyobb részt az ADIZO-ra vet rossz fényt. Kérdés: mit csináljon a cég? Ellenőrizze jobban a beszállítót? Ellenőriztesse jobban másokkal? Hagyja ott a környéket? Marketing kampánnyal tussolja el az ügyet? Öt óra alatt kellett erre választ adni az internet segítsége nélkül, viszont a végén kész prezentációt is kellett felmutatni.
Erre egy elég jó megoldást sikerült kitalálnunk, ami nem rugaszkodott el a valóságtól, sokkal inkább az első lépést adta meg a szegény gyermekeknek a mókuskerékből való kijutáshoz. A legidiótább ötletet a göteborgi gazdag srácok csapata adta, akik kizárólag Apple termékekkel voltak felszerelkezve és folyamatosan úgy voltak öltözve, mintha épp golfozni indultak volna. Leginkább az amerikai Facebook testvérekre emlékeztettek. Ők úgy képzelték, hogy egy észak-európai cég néhány millió euró felajánlásával képes lesz felszámolni egy afrikai országban a teljes gyermekmunkát és meg tudják reformálni az egész közoktatást, hogy egy év múlva már mindenki boldog legyen. Hihető.
A sikeres prezentációnk után az amúgy érthetetlen módon csupán a szervezőkből álló zsűri nem hirdetett eredményt, mert másnap is várt még ránk egy hasonló feladat. Jogos volt a kérdés: egy mérnökversenyen a zsűriben miért nincs legalább egy hozzáértő ember, vagy legalább valaki a cégtől? Amúgy elég valószínű, hogy ADIZO = IKEA.
