[A verseny első estéjén…]
A vacsora után bolondériázásba kezdtünk. Az egész bagázs a belvárosban kötött ki és a Rick’s-ben buliztunk egy ideig, ahol aznap este norvég mércével nézve a sör ingyen volt. 2,5€. Átlagos helyen ugyanez 6-10€. Az emberek kezdtek eltűnni, a végére már csak a másik tamperei csapat és mi maradtunk. Nyolc ember, nyolc különböző országból, mégis Tamperét képviseltük.
Miután kellemes hangulatban mi is a szállás felé vettük az irányt, feltűnt egy piros épület, ahol úgy tűnt, hogy még mindig sokan buliznak. Bementünk hát, felderítés volt a feladat. Több kisebb helységet találtunk, ahol más-más zenére táncoltak vagy ittak az egyetemisták. És nem hittünk a szemünknek: minden irányból gyönyörű norvég lányok, sokan csak fehérneműben közeledtek és távolodtak, táncoltak, lányokkal és fiúkkal smároltak. Ez a látvány és környezet olyan szinten meghaladta minden eddigi bulis tapasztalatomat, ugyanígy a többiekét, hogy muszáj volt rá magyarázatot találni. Az egész a hihetetlenül tökéletesnél is jobbnak tűnt, elgondolkodtam rajta, hogy ez lehet-e a jól megérdemelt mennyország.
Egy normál öltözékes lányt leszólítottunk:
- - Helló! Te figyu, mi ez az egész itt?
- - Te miért beszélsz angolul?
- - Ja, tudod, külföldiek vagyunk, mérnökverseny, blablabla, Finnország.
- - Nektek nem kellene itt lennetek. Hogy jutottatok be?
- - Az ajtón.
- - Mindegy. Ez egy Hallgatói Képviseletes privát parti. Tilos fényképezni.
Ennyi lényegtelen információ után inkább elmerültünk az éjszakában…
