2011. április 11.
Ez a város vibrál. Ahogy megérkeztem a busszal Oszló belvárosába Rygge repteréről éreztem, hogy az időjósoknak megint igazuk volt: napsütés és kellemes tavaszi levegő (18°C!) vett körül. Hamarosan azon találtam magam, hogy pólóban sétálok a városban különböző illatok és szagok után szimatolva. Ezt az érzékemet el is feledtem! Míg Tamperében csak a büfé fahéj illatot árasztó süteményei és a lakótárs néha-néha előtörő bűze hagy nyomot orromban, addig Oszló folyamatos figyelmet kíván. Élvezem azt is, hogy mennyire sokszínű az embertömeg, ami körülvesz: minden vallás, bőrszín és égtáj képviselteti magát a városban, igazi multikulturális élményt nyújtva a látogatónak. A kedvenc képem az volt, amikor arabokat láttam az utcán ülve üveg csészében kockacukrot a teába kevergetni; ezt Észak-Afrikától várnám el, nem Norvégiától!
Kihagyhatatlan helyek:
Operaház: a partba nyúló épületet könnyű megmászni és a vakító márvány felületei szinte akaratlanul is napozásra kényszerít. A tetejéről pedig gyönyörű a kilátás a fjordokra.
 |
| Származási hely: Oslo |
Vár: nagy területen helyezkedik el és sok régi ágyút is meg lehet csodálni. Ahogy látom, hogy a fegyverek a tengerre céloznak, könnyen eljátszom a gondolattal, hogy milyen lehet visszaverni a hajókon közeledő ellenséget – igazán romantikus gondolatnak tűnik ilyen időtávlatból. Ugyaninnen csábítóan hívogat már a kikötő, hogy még közelebb lehessen kerülni az emberekhez és a vízhez.
Kikötő: modern, új épületek, bennük a legcsillogóbb, legdrágább éttermek, az út mentén zenészek töltik meg dallammal a teret, embertömeg hömpölyög a fagylaltárusok körül. A vízen pedig jachtok lebegnek és komolyan elgondolkodtat a látvány: jó lenne vízre szállni és elhajózni, csendben nézni a tájat, élvezni a napsütést és a friss levegőt, hallgatni, ahogy a víz nyaldossa a hajótestet – és nem foglalkozni semmivel és senkivel. A kikötő végén két méterre a víztől fogyasztom ebédemet, majd hosszan relaxálok.
Sétáló utca (Karl Johans gate): a királyi palotától a központi vasútállomás egyik bejáratáig tartó út mellett annyi érdekes helyet és parkot látni, hogy nem tudok és akarok „csak úgy” végigmenni az egyik végétől a másikig. Az építészet kápráztat, a színes embertömeg pedig aktív: utcai zenészek, kitoloncolás ellen tüntető palesztinok, vallást hirdető vallásosok, üzletemberek, turisták és a jó időt megbecsülő norvégok vannak az utcán. Hegének igaza volt: olyan ritkán van napos idő Norvégiában, hogy ilyenkor az embereknek bűntudatuk lenne, ha nem mozdulnának ki. Így grilleznek, napoznak, sétálnak, játszanak, fényképeznek, az utcán ebédelnek és kávéznak, amíg be nem esteledik.
Hihetetlen boldogsággal töltött el ez az egész jó idő és pezsgés. Természetesen komoly nyomot hagyott bennem a finnországi hideg és szürkeség, így bár nem tudatosan, de mégis a tamperei érzéshez hasonlítom az oszlói hangulatot. Az eredmény: úgy érzem magam, mint amikor Madridban voltam. Hogy lehet, hogy másoknak nem tetszik ez a város?
Az aznapi Couchsurfing házigazdám kitörő örömmel fogadja, hogy mennyire jó a hangulatom a városban. Ő pedig nagyon barátságos, közvetlen és kedves figura. Jókat beszélgetünk arról, hogy milyen Norvégiából évente háromszor-négyszer Dél-Afrikába utazni és esőerdőket megmenteni, milyen mérnökversenyen részt venni, milyen emberek a norvégok, miért vagyok teás, milyen az ugandai tea, hová kötik az embert a gyökerei és mit is tartogat még a jövő. Mindezt az erkélyen ülve, friss ételt napsütésben és reggae zene mellett elfogyasztva, majd később egy bárban sörözve követtük el.
Oszló: bár korainak tűnhet a kijelentés, de most úgy érzem, te lettél a második kedvenc európai városom!
