[A verseny második napján…]
Alig néhány óra alvás után kaptuk meg a második feladatot: két és fél óra alatt oldd meg, hogy a Fukushimában történt nukleáris balesethez hasonló még egyszer ne történhessen meg! Természetesen prezentációval.
A csapatunk válasza erre az atomenergia használatának felfüggesztése volt. Adtunk is rá alternatívákat, hogy miből lehet energiához jutni, de éreztük azt is, hogy ennyi idő alatt képtelenség olyan mértékben átgondolni a dolgot, hogy ne csak rizsázás legyen az egészből. A fáradtságunknak köszönhetően iszonyatosan jól szórakoztunk a prezentáció elkészítése közben, mert folyamatosan azt éreztük, hogy lehetetlen lesz ezt a sok semmitmondó szöveget röhögés nélkül elmondani. Ennek ellenére sikerült komoly arccal pocsék módon előadni az amúgy nem rossz ötletet. A csapatok többségének ez volt a válasza: három, egymástól független biztonsági rendszer mondta fel a szolgálatot Fukushimában? Akkor legyen egy negyedik is! Az atomenergiából doktorált professzorok helyett azonban ekkor is csak három hallgatót kellett meggyőzni.
 |
| Származási hely: Trondheim NordBEC |
Volt még egy harmadik napja is a versenynek, de ekkor az esettanulmányos csapatoknak már nem volt dolguk, csak a lazacos szendvicset kellett elfogyasztani délben egy jó adag kávé kíséretében. Délután még a főtámogató előadását kellett meghallgatni az olajkutatásról, majd egy újabb érdekfeszítő prezentáció keretin belül megtudtunk egy s mást a norvég hallgatók külföldi lehetőségeiről. Most már tudom, hogy Norvégia olajon csücsül és kőgazdag (a világ top4 leggazdagabb országai között szerepel), és nem ez volt az első alkalom, amikor egy norvégtól azt hallottam, hogy „Nagyon sok pénzünk van.” Tehát nem volt ez haszontalan, de amikor azt mondták, hogy minden egyetem képviselete dobjon össze egy prezentációt fél óra alatt a helyi külföldi tanulmányi lehetőségekről, akkor mindenki pokolba kívánta már őket.
Este egy hotelben egy gála várt minket ízetlen steakkel és a díjátadóval. Tudtuk, hogy a rossz második prezentációnk miatt kicsi az esélyünk a nyerésre, de azon meglepődtünk, hogy a kategóriánkból az Apple fivérek lettek a másodikak. Hiába, a zsűri tényleg pocsék volt. A másik tamperei csapat pedig azzal diszkvalifikálta magát a gyakorlatos kategóriában, hogy az egyik tag rányomult az egyik zsűritag barátnőjére. Öreg hiba.
Az esti buli után le lehetett vonni a következtetéseket: bár nem nyertünk, semmit sem vesztettünk. A gyengélkedő szervezés ellenére azért volt néhány jó pont is: a reggeli mindig időben volt, a lazacos szendvics finom, és jó dolog a fáradtságtól kábultan bambulni a fjordokat a partról, miközben mellettünk egy vasúti híd nyílt fel negyedóránként, hogy ki- vagy beengedjen egy hajót a belső kikötőbe. És persze a vörös épületes buli.
