...itt a tavasz? Még biztosan nem, de határozottan mondhatom, hogy közeledik. Két hete elkezdett olvadni a hó. Ahogy sétáltam a járdán, elégedetten konstatáltam, hogy szinte teljesen el is olvadt. Aztán utána elolvadt az a réteg is, amiről azt hittem, hogy az már a járda és előbújt az igazi. Csalóka hely. A hó a kollégium udvarán viszont még mindig kb. egy méteres volt, és megjött a lehűlés. Esett pár nap alatt újra harminc centi hó, újra tél volt, lehetett élvezni a hópihék hullását, a friss, gyönyörű hóban való gyaloglást, élvezni, ahogy ropog a talp alatt... 

Bár jelenleg úgy gondolom, hogy aki velem egy időben jött ide, az mind a téllel tudja csak összekötni Finnországot; néhányunknak még némi ragaszkodás is kialakult ehhez a képhez, bármennyire is megvannak a maga hátrányai. De ettől függetlenül jön a melegebb idő, az ország másik arca. A tavakon még simán lehet sétálni, így néztem meg múltkor a közeli tó közepéről az északi fényt. A helyiek szerint nem nagy élmény, mégis nagyon élveztem. Este, a sötétben útra kelni, egyedül végigsétálni a sötét erdőn, amit csak a hold világít meg és a hó tesz láthatóvá, és mozdulatlan sötét fák vesznek körül. És végtelen csend. Majd besétálni a tó közepére a méteres jég tetején, ahol a környéken nincs senki, csak néhány tó menti mükkiben (nyári, erdei kis ház) pislákol a fény. Az égbolt óriási, az élmény pedig lenyűgöző. Számomra ez az érzés és látvány Finnország specialitása.

Azonban tegnap 3 hónap alatt másodszor megláttam a hó nélküli talajt és a füvet. (Az első alkalom Litvániában volt.) A járdák pedig kis folyókká változnak az olvadó hó és jég miatt. A nap is egyre többször és hosszabban süt. Ezek az apró jelek, hogy telik az idő, és túl vagyok a félévem felén.