[Tampereen teknillinen yliopisto / Tampere University of Technology / Tamperei Műszaki Egyetem]
Nemrég egy filmet néztünk meg az egyetemen este. Bizony, este is bejárunk az egyetemre, mert a diákigazolványunkkal és saját számkódunkkal be tudunk jutni az épületekbe bármikor, és van néhány számítógépterem, amit ilyenkor lehet használni. De mi egy kisebb előadóba mentünk, mert ott volt projektor is, amit szabadon lehet használni esténként. Csoportos filmnézésre tökéletes. Jó, mi?
Egy átlagosnál hosszabb napom reggel nyolckor kezdődik az egyetemen. Mondjuk tízig vagy tizenkettőig van az első (kettő) órám, délben pedig a kollégákkal kiválasztunk egy menzát a három közül, ahol az elnyújtott ebéd egyig is eltarthat. Utána kettőig a csoportmunka jegyében tartunk megbeszélést, gépész klub termében töltöm az időt, vagy az egyik számítógépteremben kockulok. Csoportmunka: mert szinte minden tantárgyból van valami nagyobb terjedelmű házi, amit 3-4 fős csoportokban kell megoldani, így szükség van együttműködésre. Gépész klub: mivel tag vagyok, bejárhatok a klubba kártyázni, kávézni, meg ilyenek. Kockulás: tele van az egyetem szabadon használható gépekkel és számítógéptermekkel, így ez a tökéletes idő elintézni az e-mail-eket, vagy egy házin dolgozni.
Kettőtől négyig újabb előadást hallgatok, majd újabb egy óra szabad, de ennyi idő alatt nem érdemes hazamenni, mert öttől floorball van szerdánként. Ha szerencsém van, akkor ezzel vége is. Ha nincs szerencsém, akkor az egyik laborban kell dolgoznom, vagy újabb megbeszélést kell tartani. Tehát nem ritka, hogy reggel nyolctól este hatig, vagy még tovább az egyetemen vagyok. És jó ez nekem? Miért lenne rossz? Míg otthon az is csoda, ha bemegyek egy előadásra, addig itt szinte minden órára bejárok, még azokra is, amikre nem kötelező, vagy unalmasak. Túl lehet élni. És a lyukasórákban értelmesen el lehet tölteni az időt, elérhető a kaja, a kávé, az internet, és ha egyik sem tetszik, akkor csak végigsétálok az összes épületet összekötő folyosókon (6 hónap tél!) és biztosan találok egy ismerőst, akivel le lehet állni beszélgetni.
Itt a félévek helyett negyedek vannak. Az első és a harmadik negyed után egyhetes vizsgaidőszak következik, a második és negyedek után hosszabb. A tárgyak között pedig vannak, amik csak egy, de van, ami akár négy negyedes is. Nem is beszélve azokról, amik mindentől függetlenül valahol az egyik negyed közepén kezdődnek el és a másik közepén fejeződnek be. Szerencsére nem összezavaró. Aztán van itt elektronikus tanulmányi rendszer is, amit Neptun helyett Pop-nak hívnak, valamint van itt Moodle rendszer is: ez a tantárgyaknak egy felülete, ahová az oktatási anyagok kerülnek fel, friss információkat lehet közzé tenni, vagy fórumként lehet használni. Mindenki kap saját e-mail címet is, aminek a használata sokszor elkerülhetetlen, pedig egyáltalán nem bírom ezt a Horde rendszert.
Az eddigi tapasztalatok alapján a tanárok rendesek voltak és segítőkészek, de természetesen van néhány nagyon pocsék előadásokat adó is. Eddig még csak három vizsgám volt, akadt köztük könnyebb és nehezebb is. Puskázni nem szokás, ha valaki mégis megtenné, azt keményen szankcionálják. A csoportmunkáknak köszönhetően a világ minden tájáról dolgoztam már együtt emberekkel, és többnyire szerencsém volt velük. Akikkel pedig nem, azokról inkább nem írok semmit.
Mivel még mindig Finnországról beszélek, hozzá kell tenni, hogy a rektornak van saját szaunája, ami az irodájából nyílik, de a temperei mérnökverseny estéjén a Konetalo épület alagsorában szintén szaunával ünnepeltünk. Meglepő? Egyre kevésbé. Itt még a metálfesztivált is Szaunának hívják.
Jobb-e az oktatás itt, mint otthon? Azt nem tudom, mert az angol nyelvű tárgyakat főként külföldiek oktatják itt. De érezhetően gyakorlatiasabb a sok csoportmunka miatt. A saját szakirányomra vonatkozóan sem tudok összehasonlítást végezni, mert itt nem sok olyan hasonló tantárgy van, amit fel tudtam venni. Viszont egy dologban biztos vagyok: itt jobb az egyetemen lenni.
